balint and Turkey

Van egy nép Európa és Ázsia között, melyről sokat is, meg keveset is tudunk. Száznéhány évig uralták az akkori nyugati világ felét, a Kárpát-medencével együtt. Gül baba és Szulejmán leszármazottjai ma demokráciában élnek. De milyenben? Ködoszlatós fölvilágosítás Törökországról.

Hazaérkeztem, utólag először, együttvéve másodszor búcsúzom Törökországtól, Sakarya-tól, itt, a Blogtéren is. De csak egy időre. (?)

Magyar és török történelem sok ponton összeér, a százvalahány, Kárpát-medencében együtt töltött éven kívül is. Azért mentem Törökországba Erasmusszal, hogy a jó kapcsolatokat tovább erősítsem.

Ott hagytam abba, hogy Antalya és Termessos után Adana felé vettük utunkat. A Külügyminisztérium a Törökországban leskelődő halálos fertőzéses betegségek bemutatásán kívül szépen összegyűjtötte, mikor, mi robbant föl a környéken, a lista a lap közepén kezdődik.

Tíz nap múlva újra magyar földön! Jó, mi?

A „görögdinnye fővárosa", Diyarbakir, 800 kilométerre esik Isztambultól, Anatólia szívében. A városba érkezve, előzetes ismeretek nélkül nem tudná megmondani az ide látogató, hogy a kilencvenes évek elején este tíz után kijárási tilalom volt érvényben, katonai egységek járták az utcákat éjjel és nappal. Csak a feszültség tapintható olykor-olykor, mert hiába engedélyezett már a kurd nyelv használata, az általános vélekedés szerint soha nem tudhatod, ki áll a hátad mögött. Ha az ember elbeszélget az utcán ácsorgó fiatal, munka és biztos jövő nélküli fiatalemberekkel, sok szörnyűséget hallhat a török hadsereg (a Jandarmával - katonai rendőrség - karöltve) és a Kurd Munkáspárt (PKK) által elkövetett kegyetlenségekről. A két halálos ellenség nemcsak egymás ellen fordította gyorstüzelő fegyvereit, hanem ahogy az háború idején lenni szokott, a civil lakosságot terrorizálva, a hétköznapi embereket felhasználva zsarolták a másik felet.

Talán Isztambul és Kappadókia után a déli tengerpart vonzza a legtöbb turistát Törökországba. Antalya és környéke kihagyhatatlan úti célpont még az ilyen csóró Erasmus-ösztöndíjas diákoknak is, mint amilyenek mi vagyunk.

Április 23. nemzeti ünnep Törökországban. 23 Nisan Ulusal Egemenlik ve Çocuk Bayrami - mondják ők, vagyis National Sovereignty and Children's Day, végre magyarul, a Nemzeti Függetlenség és a Gyermekek Napja.

Elvágták a torkát három embernek szerdán (2007-04-18) Malatyában, Törökország délkeleti részén. A bűnözési mutatók az országban egyre kúsznak felfelé,csaknem minden napra jut egy megerőszakolás, apagyilkosság, bosszúállás, de ezúttal az áldozatok egy Bibliát kiadó cég alkalmazottai voltak és ez kiemeli ezt az esetet a többi közül. 

„32 halottja van annak a balesetnek, amiben egy teherautóval ütközött egy általános iskolásokat szállító busz. Az iskolai kirándulócsoport Kappadókia felé tartott, amikor Aksaray város közelében bekövetkezett a katasztrófa." 2007-04-14

Folytatom. Ankara 4 milliós megapolisz, nyüzsgő, modern belvárossal és szegény részekkel. Mindkettőhöz volt szerencsénk, de kezdjük az elején.

Nem ma volt, amikor ígértem , hogy hosszú levelet (bejegyzést) írok Ciprusról. Anyagi és egyéb indokok miatt az a kiruccanás nem jött össze, most ismét időutazásra hívok mindenkit: február 10-11-én Ankarában jártam.

Bár Törökország uniós csatlakozásával kapcsolatban továbbra is vannak megválaszolatlan kérdések, a két világ határán elterülő ország szórakoztatóipara már igencsak hasonlít nyugat-európai társaihoz. A török poppiac virágzik, előadók serege szolgálja ki a 70 millió állampolgár igényét. A rádió vagy valamelyik tévés zenecsatorna folyamatos muzsikát szolgáltat kávéházban, buszon, otthon vagy az utcán, mert a török ember nehezen tudna meglenni zene nélkül.

Ma videókat akartam nézegetni Törökországban a Sakarya Egyetem kollégiumának csendes szobájában, de valamiért nem akart a JúTub működni. Gyanút fogtam, mi lehet a bibi, gyorsan kiderült.

Mottó: "Nobody is safe from me, no, not even me." (Eminem)